2021.12.06
December 3-8-ig egy hosszabb szünet volt az egyetemen, mert ünnepnapok voltak. December 6-án nemzeti ünnep, A Spanyol Alkotmány Napja volt (Día de la Constitución Española), december 8-án pedig a Szeplőtelen Fogantatásnak az ünnepe volt (La Inmaculada Concepción). Ez utóbbi egy katolikus hittétel, mely szerint Szűz Mária már édesanyja, Szent Anna méhében szeplőtlenül, vagyis eredendő bűn nélkül fogant.
Mint utólag kiderült, kedden volt oktatás, de szerencsére csak egy spanyolóráról maradtam le véletlenül. Viszont erre a pár napra szinte mindenki elutazott valamerre, és én is hasonlóképpen tettem. Először vasárnap elutaztunk Alcalá de Xivert-be, majd hétfőn kimentünk újra az Albufera tó környékére naplementét nézni, szerdán pedig egy szervezett túra keretein belül megnéztük Vilafames-t és Peniscola-t.
Albuferaról már írtam egyszer, ha jól emlékszem ide vezetett az első utam Valencián kívül. Ezúttal is busszal mentünk, viszont most egy másik helyről szerettük volna megnézni a naplementét, ezért egy messzebbi buszmegállónál szálltunk le. Egy kemping bejáratánál rakott le a busz, ahová kíváncsiságból benéztünk, viszont nem sokkal később mentünk is tovább megkeresni a megfelelő kilátópontot a naplementéhez. Rengeteget sétáltunk egy főút, valamint egy hatalmas kerítés mellett, ami elválasztott minket a természetvédelmi területtől. Mikor pedig a nagy tó mellé kerültünk, rájöttünk, hogy újabb hatalmas séta vár ránk, mert sajnos a partszakasz legtöbb része magántulajdonban van, így kerítéssel van lekerítve… Ekkor kezdtem rájönni, miért volt ennyire zsúfolt az a hely, ahol az esn szervezésében voltunk naplementét nézni. Láttunk szép helyeket annak ellenére is, hogy szinte végig út mellett kellett sétálni kiépített járda nélkül. A legszebb kilátás egy kis hídról volt, ahol mi is időztünk kicsit. Később viszont akkora forgalmi dugó alakult ki Valencia irányába, hogy gyorsabban beértünk a buszmegállóig gyalog, mint kocsival. Hatalmas mázlink volt a busszal, mert a zsúfolt kilátópont előtti megállóban szálltunk fel, így még bőven volt helyünk leülni, míg azok közül, akik ott próbáltak felszállni, csak a fele fért fel a buszra, a sor vége pedig várhatott a következőre.
