2021.09.26
Egy újabb ESN által szervezett kiránduláson vettem részt szombaton, ahol Calpe és Moraira városát és tengerpartjait néztük meg. Reggel 8-kor indultunk Valenciából és körülbelül két óra alatt meg is érkeztünk az első úticélunkhoz. A busz a Las Salinas nevű sósvizű tó mellett állt meg Calpéban, ahol rengeteg vándormadár fordul meg évente, többek közt flamingók is.
Ezután a Penon de Ifach szikla keleti oldalán lévő partszakaszon fürödtünk és napoztunk, mert először azt az információt kaptuk, hogy két órát fogunk ezen a környéken eltölteni. A keskeny partszakasz teljesen különbözött Valencia széles partjaitól, a víz kristálytiszta és nagyon kellemes hőmérsékletű volt még így szeptember vége felé is. Majd a legnagyobb látványosság, a már említett hatalmas sziklatömb felé vettük az irányt, ahová egyébként fel lehet túrázni kb. 2 óra alatt. Elindultunk felfelé, majd hosszas tanakodás után a csapat egyik fele visszament megnézni a várost és a római kori királyné fürdő maradványokat, a másik fele pedig folytatta a túrát felfelé. Én a hegymászó csapattal tartottam, viszont sajnos idő hiányában nem jutottunk fel a csúcsra. Voltak érdekes szakaszok az úton, hiszen korlát például nincs kiépítve csak az alsó szakasznál, így nem választott el minket semmi a szakadéktól. A kilátást csak akkor tudtuk igazán élvezni, amikor megálltunk pihenni, mert előtte mindenki nagyon koncentrált a lépteire. Egyébként sajnos megint előjött a szervezet szervezetlensége, mert ha hamarabb kitalálják, hogy mégis szánunk időt a túrára, akkor biztos nem pihenünk ennyit előtte a parton, hanem elindulunk felfelé. Tudom, hogy önkéntes diákokról van szó, hiszen egy ideig én is tag voltam a pécsi ESN-ben, ahol pont emiatt nem tudtam mit kezdeni a szituációkkal és programokkal. Viszont nem panaszkodhatok, mert egyrészt ilyen olcsón nem jutottunk volna el ide (14€), másrészt pedig emiatt egy szuper csapat alakult ki tegnap, akikkel remélem fogom még tartani a kapcsolatot. A túra után újra buszra szálltunk és elindultunk Moraira irányába.
A legtöbben a Castell de Moraira melletti homokos parton maradtak, pedig a programban az volt, hogy sziklás partokra fogunk ellátogatni, amiből bőven akad a környéken. Így öten lányok plusz egy szervező srác elindultunk a legközelebbi öbölhöz (Cala del Portitxolet), ahol eszméletlenül jót fürödtünk és rajtunk kívül senki más nem volt ott. Azt sajnálom nagyon, hogy nem volt nálam búvárszemüveg, mert már kintről is rengeteg halat lehetett látni a vízben. Összeségében nagyon jól éreztem magam és mint kiderült tökéletes döntés volt elmenni Valenciából, mert itt egésznap viharos volt az idő.
Comments