2021.10.07 - 10.11
Már amikor biztossá vált a valenciai mobilitásom, felmerült bennem a lehetséges úticélok között Mallorca. Szeptember közepén böngészni is kezdtem a repjegyeket közeli helyekre, így többek közt oda is. Végül így akadtam rá az október 7-én induló és 11-én érkező olcsó járatokra, amik éppen nem ütköztek fontosabb beadandómmal és egyetlen spanyol óra kihagyásával tették lehetővé a sziget felfedezését. Erre az útra ketten mentünk Csabival, akinek a Mallorcán élő rokonai segítettek nekünk a szállást és az autóbérlést illetően, valamint az itteni barátainknak ez az időpont nem volt megfelelő. Csütörtökön délután 16:30-kor indult a repülőnk a szigetre és 45 perc repülést követően meg is érkeztünk. Valenciában a belvárosi albérletünktől egyébként 40 perc alatt a reptéren vagyunk a 3-as vagy 5-ös számú metróval, de szerintem a város többi részéről is hasonlóan könnyű a kijutás tömegközlekedéssel.
Első este Csabi családjával beszélgettünk, majd másnap reggel az ő segítségükkel jutottunk el az autókölcsönzőhöz. A szigeten nagyon körülményes a tömegközlekedés és mivel nekünk összesen három napunk volt szétnézni, az autókölcsönzés mellett döntöttünk. Az autót 160 euróért béreltük három napra tele tankkal úgy, hogy a reptéren hagyhattuk az utolsó reggelen.
Pontokba szedve így nézett ki a kis kirándulásunk a szigeten.
I.nap
· Pequera – Mercadona bevásárlás
· Cala Noelia reggeli/ebéd
· Cala Marmassen
· Torre de Cala en Basset
· Valldemossa
· Sóller
II.nap
· Palma – La Seu Katedrális
· Fornalutx
· Port de Sa Calobra
· Mirador es Colomer
· Santa Ponsa
III.nap
· Santanyí – reggeli ensaïmada
· Cala del Moro
· Cala Figuera
· Cala Santanyí
· Deiá
· Palma
Az első napunkon délután indultunk útnak az autó felvételt és az útravalók bevásárlását követően. A boltban vásárolt ételeket levittük a legközelebbi parthoz (Cala Noelia) elfogyasztani, majd innen a következő megálló a Cala Marmassen volt. Itt először a fürdés volt a terv, de eléggé magas sziklás volt a part és az egyetlen kiépített létra az öböl másik részén volt, így végül itt csak mászkáltunk kicsit a sziklákon és élveztük a kilátást. Ezután az elhagyatott Cala Basset tornyot (Torre de Cala en Basset) látogattunk meg, amihez csak gyalogosan lehet eljutni egy közeli parkolóból, szerintem fél-háromnegyed óra lehetett az odavezető út. A Mallorca partjainál lévő Dragonera sziget mellett vitt a túraösvény és az épületrom is abba az irányba nézett. Egy eléggé romos állapotú tornyot látogattunk meg, aminek a tetjére kalandosan ugyan, de fel lehet mászni. A nyomokból pedig, mint például az oda szerelt kötél, arra következtettünk, hogy nem mi voltunk az egyetlenek, akik felmásztak oda.
Ezután Mallorca egyik legszebb városa felé igyekeztünk, a szűk kis hangulatos utcáit és épületeit díszítő virágokról híres Valldemossába. A város rengeteg turistát vonz és ez most sem volt máshogy, viszont a nyári forgalomhoz képest, októberben már jelentősen kevesebb emberrel találkoztunk, mint a nyári hónapokban. Én egyébként már gyerekkoromban egyszer jártam a szigeten a családommal, viszont arra nem emlékszem annyira és emiatt is szerettem volna újra ellátogatni a szigetre. A parkolóval egyébként nagyon nagy szerencsénk volt Valdemossában, mivel szinte mindenhol fizetős a parkolás a szigeten, de éppen ahogy megérkeztünk egy idősebb házaspár indulni készült és nekünk adta a még két óra hosszáig érvényes jegyét. A településen rengeteg felfedezni való akadt, így az aznapi időnk nagy részét az ottani bolyongással töltöttük. Vacsorára pedig kipróbáltam egy helyi specialitást, a tumbetet, ami egy isteni finom krumplis, padlizsános, cukkinis rakott étel paradicsomszósszal leöntve. Előételként pedig kóstoltuk helyi sajtokat és sonkát. A szigeten egyébként nagyon kellemes volt az időjárás, napközben nyári egyberuhában voltam, viszont estére általában felvettem egy hosszúnadrágot és pulóvert.
Valldemossa után még elmentünk a közelben lévő Sóller városába, ahol az esti nyüzsgő életbe nyertünk betekintést. Sóller egy aranyos kis villamossal rendelkezik, ami a város utcáin közlekedik, valamint van egy másik jellegzetessége is, a C-vitamin expressre keresztelt vasútvonal. A név a területen megtermelt híres narancsok a fővárosba, Palmába való elszállítására utal, amivel a 20.század elején nagyon gyorsan tudták lebonyolítani az áruszállítást.
Második napon a fővárosban, Palmában kezdünk, mert szerettem volna megnézni a híres Cathedral la Seu-t. A katedrális hatalmas méretei elképesztőek voltak és ezt az élményt a 12,5 m átmérőjű rózsaablakokon beszűrődő színes fény koronázta meg. Ez a világ egyik legnagyobb rózsaablaka, amit Isten szemének is neveznek. Kétszer egy évben pedig (November 11-én és Február 2-án) a reggeli misék alatt éppen úgy érkezik a fény a keleti oldalon elhelyezkedő rózsaablakra, hogy annak fényei éppen a nyugati oldal másik rózsaablaka alatt jelennek meg. Ezt nevezik a nyolcas csodájának az egymás alatt megjelenő két kör miatt, ami a végtelen szimbóluma. Ilyenkor egyébként a katedrális tárva nyitva hagyja a kapuit, hogy mindenki megcsodálhassa a jelenséget. A belépő 8 euró felnőtteknek, a diákjegy pedig 6 euróba került.
Ezt követően Fornalutx felé vettük az irányt, ami kétségkívül a legszebb város a szigeten, de ha jól tudom Spanyolországi viszonylatban is megválasztották már a legszebb városok egyikévé. Nagyon szép rendezett utcákat és gyönyörű állapotban lévő házakat láttunk, amiknek az a különlegessége, hogy a tetőcserepek alján különböző kézzel festett motívumok vannak. Ezt egyébként én nem tudtam előre, hogy ez a város többek közt ezekről a festett csempékről is híres, így külön jó élmény volt ezeket felfedezni. Fornalutx egyébként Sóller felett helyezkedik el, így a második nap Palma után onnan folytattuk a Serra de Tramuntana hegységben az utunkat.
A következő úticél a Sa Calobra part volt, amihez egy nagyon kanyargós, szerpentines út vezet le a hegységből. Ez a 12 km-es útszakasz az egyik leglátványosabb és látogatottabb helye a szigetnek. Érdekessége, hogy hagyományos módszerekkel építették a helyi munkások robbanószer használata nélkül. A Sa Calobra öblöt gyalog lehet megközelíteni a közeli parkolóból kiépített alagutakon és sétányokon keresztül. A délutáni órákban érkeztünk, így a napsugarak már nem sütöttek be a hatalmas sziklákkal szegélyezett partra. Mi ettől függetlenül úgy döntöttünk, hogy bemegyünk a tengerbe, mert az öbölből kicsit beljebb úszva még sütött a nap. A víz egyébként meglepően kellemes hőmérsékletű volt, de miután kiértünk a partra, felvettük az összes meleg pulcsinkat, ami éppen ott volt nálunk. Itt forgatták egyébként a Felhőatlasz c. film egyik jelenetét, amit még az utazás előtt néztem meg emiatt.
A fürdés után folytattuk utunkat északra a hegyi utakon, mert naplementére a formentori világítótorony közelébe szerettünk volna érni. A Mirador es Colomer nevű kilátónál álltunk meg végül és másztunk fel a kilátó melletti sziklára, mert a kilátó teljesen tömve volt emberekkel. Eszméletlenül szép körpanoráma tárult a szemünk elé, előttünk Formentor, mögöttünk a pollencai öböl, a város fényei és a Tramuntana hegység látszódtak. A naplemente után még tervben volt, hogy elmegyünk a félsziget csücskébe, ahol a világítótorony van, viszont útlezárások miatt csak pár kilométerrel közelebb tudtunk csak menni. Így a nap végén visszamentünk a szállásunk közelébe, Santa Ponsa-ba ahol Csabi unokatesójával töltöttük az est többi részét.
Harmadik nap már nem a hegyek felé vettük az irányt, hanem a sziget dél-keleti részén levő partokat és városokat igyekeztünk felfedezni. Út közben betértünk egy városba, Santanyí-ba ahol megkóstoltunk egy helyi különleges ételt, az ensaïmadat. Ez egy édes fánk szerű sütemény, amit általában reggelire fogyasztanak, létezik lekváros és vanília pudingos változata is. Mi az utóbbit és a sima tésztásat ettük és nekem személy szerint a vaníliás jobban ízlett. A másik, amit igazából minden olyan helyen érdemes kérni, ahol a közelben narancsligetek vannak, az a frissen facsart narancslé. Én mióta Spanyolországban vagyok, sokszor kávé helyett is inkább ezt iszom, mert az otthonival ellentétben ez sokkal édesebb és finomabb (valamint árban is nagyon hasonló a kettő). Bár szerintem lehetséges, hogy valahol facsarnak bele mandarint is.
A reggeli után a Cala del Moro part felé igyekeztünk, amit a többi parthoz hasonlóan szintén a közeli parkolóból körülbelül 10-20 perc sétával lehet megközelíteni. Gyönyörű időt fogtunk ki egyébként az egész utunk alatt, viszont ez az utolsó nap volt az, amikor kicsit csepergett az eső, de nem sokkal később el is állt. A part egy aprócska öbölben volt, ahová meredek sziklafalba vájt lépcsőkön kellett lemenni és a parton nem nagyon volt napozásra alkalmas hely, mert nagy sziklák voltak elszórva, a part maga pedig fehér homokos volt. Ilyen kombinációt még nem nagyon láttam, hogy a sziklás rész és a homokos így legyen egymás mellett, de emiatt gyönyörű kristálytiszta volt a tenger. A közelben egy barlang is volt a sziklafalban, ahová könnyen be lehetett úszni és nézni a víz alatti élővilágot. Nekem ez lett az egyik kedvenc partom a kilátás, a víz tisztasága a homokos part és a sziklák miatt, viszont később megtudtam, hogy nyáron erre a partra annyi turista látogat el nap mint nap, hogy legtöbbször sorban kell állni ahhoz, hogy lejusson az ember. Ezután a közelben lévő Cala Figuera halászfaluba látogattunk el, ahol olyan házakat láttunk, amiknél a garázsszintbe befolyik a tenger és a helyiek ott tárolják a hajóikat. Körbe lehetett sétálni az egész öbölben a magán házak alatt, ahol sokszor kisebb árkokat kellett kerülgetni és átlépni. Majd próbáltunk volna egy éttermet keresni ahol ebédelhetünk de mindenhol azt mondták, hogy már zárva van a konyha vagy hogy nincs szabad helyük. Így jutottunk el egy pár percre lévő másik öbölbe, Cala Santanyíba, ahol ismét nagyon finomakat ettünk. Késő délután pedig még elhatároztuk, hogy visszamegyünk a sziget másik felére, Deiá városába, ami mellett az elmúlt napokban már elmentünk, de akkor nem álltunk meg. Így még ott is sétálgattunk egy kicsit, megnéztük a hegy tetején lévő templom melletti temetőt és itt ért minket az utolsó naplemente a szigeten.
Másnap reggel nagyon korán indult a repülőnk vissza Valenciába, így hétfőn hajnal 3 körül elindultunk a reptérre majd reggel hétórakor érkeztünk vissza. Aludtam másfél órát az óráim előtt és 10-kor, azt ugyan nem mondom, hogy teljesen frissen, de elindult a valenciai rutinom az egyetemen.
Comments