2021. 11.18
Még szeptember 18-án látogattam el az ESN szervezésében a Ciudad de las Artes-ben lévő Oceanogràfic-ba, de valamiért erről akkor nem írtam meg az élménybeszámolóm. Egyedül mentem az eseményre és a helyszínen ismerkedtem össze egy kis csapattal, akikkel közösen mentünk körbe az akváriumban. A belépő 15 euró volt ESN tagként, egyébként pedig 23 euró körül lenne. Számomra érdekesek voltak a vasbeton héjszerkezetes épületek, bár ezek csak kívülről voltak különlegesek, a belső tér és maga a belehelyezett funkció átlagos volt. Az akvárium nagy része pedig földalatti épületegyüttesekből áll.
Szerintem kisebb gyerekek számára sokkal intenzívebb lehet az élmény, hiszen manapság már sorozatokból sokkal szebb és informatívabb filmeket nézhetünk meg az állatvilágról, méghozzá úgy, hogy nem mozdítjuk ki őket a természetes élőhelyeikről. Sorban haladtunk a számozott épületek között, így először a kisebb tengeri élőlényeket néztük meg. Számtalan méretű, színű és formájú medúzát láttunk lebegni az apró akváriumokban, majd egy nagyon érdekes új információt tudtam meg a rájákról, miszerint tojással szaporodnak.
Majd ahogy haladunk előre, egyre nagyobb és nagyobb élőlényeket figyelhettünk meg. A legnagyobb medencében, ahol a nagytestű cápák, ráják és további élőlények voltak, éppen búvárok voltak a vízben és dolgoztak valamit. Meg is fordult a fejemben, hogy ilyen körülmények között még talán én is bemerészkednék a cápák közé. Hiába próbáltam már párszor nyaralások alkalmával a búvárkodást, nagyon ambivalens érzésem van azzal kapcsolatban. Egyszerre vonz és megrémít, az, hogy mennyire hatalmas méretekről és távolságokról beszélünk az óceánok esetében és tulajdonképpen minden nagytestű állat ott van ugyanabban a közegben, csak éppen nem tudni milyen messze. Nekünk embereknek pedig nincsenek olyan természetes támaszaink, a búvárfelszerelések nélkül, hogy könnyedén tájékozódjunk és közlekedjünk a vízben. Persze ez ugyanígy igaz a szárazföldön is, de ott a közeg sokkal nagyobb biztonságot nyújt, mint a vízben az oxigénpalack limitált tartalmától való függés.
Beluga delfint is tartanak a parkban és nekem például ez újdonság volt, mert nem láttam még ilyen állatot élőben. A mindenki által ismert palackorrú delfinek méreteihez képest a belugák nagyobb testű állatok, viszont ugyanúgy az elevenen szülők osztályába tartoznak. Viszont itt éreztem legjobban, hogy ez a hely akárhogy is nézzük, egy állatkert. Leírják az információs táblákon, hogy természetes élőhelyükön több ezer kilómétert képesek úszni, míg ott erre semmi lehetőségük.
A végén pedig egy delfin bemutatóra ültünk be, mert úgy tűnt, hogy ez a fő látványossága a parknak. Érdekes volt a bemutató, de szívesebben lettem volna az idomárok helyében, mint a nézőtéren. Az előadást egyébként próbálták interaktívvá is tenni, mert kahoot-on a tengervilág érdekességeiről voltak feleletválasztós feladatok, amivel a környezetvédelemre is felhívták a figyelmet. Ez mondjuk érdekes koncepció volt, de igazából, ha úgyis mindenkinél ott van a telefon, legalább irányítják a használatát és addig se gyarapodik felesleges fényképekkel a tárhely.
