2021.10.24 - 10.23
Október végén nagyon besűrűsödtek a programjaim az iskolában és közben a családom is az utolsó héten jött meglátogatni engem. Viszont az egyik barátomtól tudomást szereztem egy építészeti programról, amit Valenciában szerveztek és tulajdonképpen az a lényege, hogy rengeteg érdekes építészeti projektet, amit egyébként nem lenne lehetőségünk a mindennapokban megtekinteni, (mert magán lakás, iroda vagy hasonló) két napra megnyitnak és önkéntesek vagy akár maguk az építészek mesélnek az épületekről. Zseniális ötletnek tartom és maga a szervezés és promóció is nagyon jó volt az egész esemény körül és eszembe is jutott, hogy ugyan otthon miért nem szervez senki hasonlót. Mondjuk a lebonyolításnál voltak kis bakik, mert például a bejárásokra limitált volt a létszám és amikor megnyitottak egy-egy épület regisztrációt, a rendszer állandóan összeomlott, ami úgy nézett ki, hogy már azt mutatta, hogy egyáltalán nincs hely egyikre sem. Ekkor kicsit el is szomorodtam, mert szerettem volna legalább egy épületet megnézni, de az esemény előtti héten mindennap figyeltem a weboldalt, és egyszer arra lettem figyelmes, hogy majdnem az összes projektre van még lehetőség feliratkozni. Így elkezdtem szervezgetni, hogy melyik bejárásnál melyik időpontot válasszam, hogy a programok között a város különböző helyeire biztos át is érjek időben. Végül nagyon sűrű hétvégét szerveztem magamnak, Csabinak és mivel vasárnap érkezett a családom és őket is érdekelte a téma, így nekik is. Szombaton volt a bejárások többsége, aznap négy helyre látogattunk el. (https://openhousevalencia.org/)
Reggel 10-kor kezdtünk az ERRE építésziroda által tervezett Clínica Alejandría nevű bőrgyógyászati klinikánál. Ez egy kisebb léptékű projekt a sűrű belvárosi szövetben található egyik régi épület aljában. Viszont minden apró részlete nagyon minőségi módon ki volt dolgozva, látszódott, hogy a költségvetéssel itt nem volt problémája sem az építésznek sem a megrendelőnek. A körbevezetések egyébként többnyire spanyolul voltak, amit sajnáltam is kicsit, mert ugyan én még csak-csak értettem valamit belőle, de a barátom nem igazán. Itt az építész vezette körbe a csapatot az épületen, bemutatva minden apró részletét. Ez a projekt a második szemeszteres kézzel készült leadásokat idézte fel bennem, amikor én is többnyire aquarell technikával próbáltam átadni az általam tervezett épületek hangulatát. A falaknak különleges textúrája végig vonult belsőtérben és a donga boltozatos folyósók ívei kellemes térérzetet nyújtottak. A funkciók között az oktatás is fontos szerepet játszik, mert az első emeleten egy többfunkciós előadótér kapott helyet, ami átalakítható gyakorlati helyiséggé is, valamint az egyik lent található műtőre is rá lehet látni galériás kialakítással, ezzel is elősegítve a diákok gyakorlatias oktatását. A gépészet észrevehetetlenül volt megoldva az épületben, a szellőzők például pár centiméteres csíkokként jelentek csak meg, szépen elrejtve a gipszkarton falakba. Összegezve, nagyon örültem neki, hogy végre élőben is volt lehetőségem egy olyan színvonalon kivitelezett projektet látni, amiket eddig csak az archdaily-n nézegettem és próbáltam kitalálni, hogy ez látványterv vagy a megvalósult projekt. (https://errearquitectura.com/es/blog/construccion-clinica-alejandria/)
Ezután Valencia egyik ikonikus épületét néztük meg a Rialto színházat, ami kicsit csalódás volt, mert díszletépítés miatt csak a lépcsőházba és az egyébként is látogatható kávézóba vittek be minket. Az épület 1939-ben épült Cayentano Borso di Carminati tervei alapján racionalista stílusban artdeco stílusjegyekkel. Az épületben kiemelkedik a program beilleszkedése egy ilyen szabálytalan telken, amit egy elfordított szív alakban oldott meg az építész. (https://openhousevalencia.org/portfolio/rialto/)
A következő a Complejo Deportivo y Cultural La Petxina volt, ami egykor városi vágóhídként üzemelt, napjainkban pedig sport és kulturális központ. A hatalmas téglaépületet 1895-ben építették és 7 évvel később avatták fel, Luis Ferreres Soler tervei alapján. A 20.századi polgári építészet egyik legjelentősebb alkotása az öntöttvas oszlopokkal és rácsos gerendáival. A 19-20.század higiéniai intézkedései megtiltották az ilyen és ehhez hasonló tevékenységeket a belvárosokban, így ez az épület is elvesztette eredeti funkcióját. Carlos Campos González és Carlos Payá Tenorio tervei alapján 2000-2005-ben esett át az utolsó beavatkozáson, ahol az eredeti értékeket megőrizve alakították át a komplexumot. Sajnos ezekbe az épületekbe sem tudtunk bemenni a bejárás során, mert hétvégén csak a bejelentkezett tagok használhatják az épületeket, de elvileg hétköznapokon látogatható. (https://openhousevalencia.org/portfolio/la-petxina/)
Szombaton az utolsó állomásunk a Merkato volt, ami egy iroda, ahol építészek bérelhetnek maguknak helyet. Az előzőhöz hasonlóan ez is egy ipari épület, repülőgép hangár volt eredetileg, melyből a Francesc Rifé Stúdió tervezésével 2018-ban étterem, majd co-working tér lett. Kiemelkedik a sötét szín használata, amely több textúrában is visszaköszön. A feketére festett fa, a perforált fém lemezháló, így a textúrák összessége és a letisztult formavilág határozza meg a hangulatot. Az iroda azt vallja, hogy a letisztul térbe és az egységes színhasználatba a színt az emberek viszik be a ruháikkal és cselekedeteikkel. "Az impozáns faajtók egy folyosóra nyílnak, amely egy nagy központi területtel van kapcsolatban, amelyet tetőablakkal koronáztak meg. Szinte szerzetesi légkör keletkezik, egyfajta szentély, amely munkára és koncentrációra ösztönöz." (https://openhousevalencia.org/portfolio/merkato-2/)
Vasárnapra két épület bejárásra regisztráltam, az első ezek közül a Russafa városrészben levő Sanahuja & Partners építészstudió volt. Itt szintén az építész üdvözölt minket, aki alapvetően a körbevezetést is tartotta, viszont az egyik építész beszélt angolul, így minket ő vezetett körbe. Az iroda alapvetően letisztult koncepcióval rendelkezik, a legfőbb cél az épület természetes fénnyel való ellátása, olyan megoldásokkal, amiket akár a megrendelőknek is mutogathatnak mint életnagyságú modell. Az iroda nem nagy területen helyezkedik el, az előtér kiálltó térként és hanggátlóként is funkcionál, hogy a hátsó irodába kevesebb utca zaj szűrődjön be. Van egy kisebb galéria rész, ami régen az ingázó vagy éjszakázó munkatársaknak szolgált pihenő szobaként, de ezt már átalakították és ebből a térből is iroda lett. (https://openhousevalencia.org/portfolio/estudio-sanahuja/)
Az utolsó projekt egy magánlakás volt a belvárosban, a saját albérletünktől nem messze. Egy társasház legfelső emeletén található galériás loft lakást alakított át az építész az egyik közeli barátjának és elmondása szerint ez azon ritka projektek közé tartozott, ahol nagyon gördülékenyen ment minden. A körülbelül 80 négyzetméter alapterületű lakás teljesen nyitott tér, a két fürdőt leszámítva. Az alsó részen a vizesblokk és a konyha egy kubusba van rendezve, amely meghatározza a nappali, folyósó a konyha és az étkező teret. Az utóbbi az étkező mellett akár sport tevékenységre, de vendégfogadásra is alkalmas, mert a kubusból ki lehet húzni egy elválasztó falat, amellyel kialakítható egy vendégszoba is. Az emeletre egy csigalépcső vezet fel, ahol egy gardrób, egy fürdő és a hálószoba kapott helyet. Személy szerint én nagyon szerettem ezt a projektet, mert a modern és a hagyományos stílust ötvözi praktikus megoldásokkal. A családomnak is nagyon tetszett a program, bár sajnos őket ugye csak az utolsó két épületbe tudtam elvinni, de az utolsó lakás volt a nyerő náluk is. (https://openhousevalencia.org/portfolio/loft01/)
Összességében nagyon örülök, hogy részese lehettem egy ilyen eseménynek és bízom benne, hogy akár Pécsen vagy Budapesten is szembe fog velem jönni hasonló a közeljövőben, hiszen rengeteg érdekes példát lehetne otthon is bemutatni, ami amellett, hogy motiválná az építészhallgatókat, segítene a társadalom esztétikai edukációjában is. Itt azt tapasztaltam, hogy a bejárásokon nagyon sok nem szakmabeli is megjelent és például a családom sem ezen a szakterületen mozog, de mint már említettem, nagyon érdekelte őket is a téma. A Rialtoban az egyik hölggyel beszélgetni kezdtünk és megkérdeztük, hogy esetleg építészként dolgozik, vagy hogyan került erre az eseményre, és azt felelte, hogy ő csak kíváncsi.
Commenti