2021.10.02
Rengeteg élményben volt részem az elmúlt hetekben, így most utólag fogom összefoglalni a tapasztalataimat a különböző úti célokról és eseményekről. Valamint természetesen az egyetemi dolgaimmal is haladnom kellett közben, amikről majd később szintén szeretnék beszámolni, viszont tudtam, hogy a szemeszter elején még nem lesznek hetente leadásaim, így próbáltam a legtöbbet kihozni az első másfél hónapból a környékbeli kirándulások terén.
Októbert rögtön egy kirándulással kezdtük a Valenciától északra elhelyezkedő Montanejos település környékén. Ezúttal a Happy Erasmus szervezet által irányított programra mentünk el, amire összesen 250 embernek a jelentkezését fogadták el, ami négy busznyi embert jelentett… Ekkor már szét is foszlott a fejemben az először elképzelt nyugalmas, a természet értékeire koncentráló túra képe. A szervezés viszont itt sokkal profibb volt, mint az előző kirándulásaimnál. Például a hatalmas létszám miatt karszalagokkal különböztették meg ki melyik buszon utazik oda-vissza, valamint a szervezők mindig tájékoztattak minket a programról. A kirándulásért 34,68 €-t fizettünk ketten Csabival, ami körülbelül reális, mert a buszok Valenciából Montanejosba 5-6 euróért mennek. A fejenként plusz 5 eurós különbséget pedig ezúttal teljesen megérte a társaság és a szervezés. Reggel kilenc órakor indultunk szombaton és este nyolc óra körül értünk vissza a városba. Az út körülbelül egy-másfél óráig tartott Valenciából. A buszok a város fő látványossága, a Fuente de los Banos mellett parkoltak le, azonban először a természetes forrás és a Mirajes folyó melletti túraútvonalon indult el a csapat. Csabival mi próbáltunk a tömegtől lemaradni kicsit, hogy élvezhessük a túrázást zajongás nélkül. Többször megálltunk megvizsgálni az érdekes növényzetet és a gyönyörű tájat, ami kisebb mászás után tárult elénk. A túra közben észrevettük, hogy mindenfelé hatalmas rozmaringok vesznek minket körül, így ezekből szedtünk pár csokrot itthoni felhasználásra. Útközben rengeteg falmászót és raftingos csapatot láttunk, extrémebbnél extrémebb helyeken.
Elsétáltunk egészen az El Chorro nevezetű horizontális vízeséshez, ami egyébként a közeli víztározónak a kiömlése és ez táplálja a már említett folyót. Egészen furcsa élményben volt itt részünk, hiszen egy út vezetett tovább, ami keresztezte a hatalmas erejű vízsugár útját. Egy kellemes nyári túrából hirtelen a dán időjárásra jellemző ”viharban” találtuk magunkat orkán erejű széllökésekkel. Talán így lehet a legjobban átadni milyen érzés volt áthatolni ezen a szakaszon, aminek a végén csavarni lehetett mindenünkből a vizet. Érdekességként, hogy el lehessen képzelni mennyi és milyen erejű vízről beszélünk utánanéztem, hogy percenként 960 000 liter víz préselődik át ezen a ponton a víztározóból. Szerencsére szép meleg idő volt még október elején is, így gyorsan megszáradtunk a fürdés után. Ez után beértük a csapat végét is és őszintén mai napig nem tudom, volt-e ott egy másik, ezt elkerülő út, mert rajtunk kívül senkin sem láttam a vízikalandpark nyomait.
A legtöbb időt a Fuente de los Banos-nál töltöttük, ahol lehetőség volt a télen-nyáron 25 fokos termálvizű forrásban fürdeni. Ott ettük meg az előre itthon elkészített szendvicseinket, de ide érthető okok miatt kiépítettek éttermet és mosdókat is, így hosszas sorban állás árán ugyan, de itt is lett volna lehetőség vásárolni valamit. A fürdéshez egyébként érdemes vízicipőt hozni annak, akinek van, mert én például azok közé tartoztam, akinek nem volt, így nagyon lassan és fájdalmasan lehetett haladni az apró kavicsos parton. Az egyik csapatvezető srác egyetlen dolgot hozott el a túrára, mégpedig a gitárját, amivel annyira jó hangulatot varázsolt arra a helyre, hogy már csak emiatt megérte eljönni erre a kirándulásra. Mivel én is gitározok, ukulelézek, valamit énekelek hobbi szinten, mindig nagyon jól esik a lelkemnek az akusztikus élő zene. Egy kis idő múlva már nem is tudom hogyan, de kiderült, hogy én is fogékony vagyok az ilyenre, így egy dal erejéig csatlakoztam, mint énekes. Valenciában mindenképpen szeretnék elmenni élőzenei koncertekre, akár egy jazz bárba, így az utóbbi időkben ebben a témában is elkezdtem kutakodni.
A lelki és fizikai feltöltődés után az utolsó napirendi pont a Cueva Negra barlang felfedezése volt, amit a parkolóból 10-15 perces mászással lehet elérni. Voltak, akik lemásztak a barlang alsó részébe és így nekik köszönhetően éreztük át igazán mekkora is ez a barlang, mert emberi lépték nélkül egyáltalán nem érződött ilyen hatalmasnak ez a hely. 2021.10.16
Comments